Bár a globális köztudatban Viswanathan Anand neve fémjelzi az indiai sakkot, Manuel Aaron szerepe az adminisztratív és kulturális alapok lerakásában elengedhetetlen volt.

A modern indiai sakk felemelkedésének legfontosabb hajtóereje vitathatatlanul Viswanathan Anand. Azonban az „Anand-hatás" elemzésekor túl kell lépnünk azon az egyszerű megállapításon, hogy sikerei inspirálták a fiatalokat.

Ez egy sokkal komplexebb, többrétegű szocio-pszichológiai és gazdasági jelenség, amely alapjaiban változtatta meg az indiai társadalom viszonyát a sporthoz és a szellemi teljesítményhez.

A WACA sikerének egyik kulcsa a WestBridge Capital vállalati tőkéjének stratégiai bevonása. A sakk világában hagyományosan nehéz szponzorációt találni a feltörekvő tehetségek számára, mivel a megtérülés bizonytalan és hosszú távú.

Ez a pénzügyi biztonsági háló leveszi a terhet a családok válláról, akik gyakran mindenüket felteszik gyermekük karrierjére. A modell sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 2024-es világbajnoki kihívó, D. Gukesh, és a női elitbe berobbanó Vaishali Rameshbabu is ennek a programnak a neveltjei.

Bár a sakk klasszikus értelemben nem olimpiai sportág (nem része a nyári olimpiai játékoknak), az indiai kormányzat felismerte jelentőségét az éremszerzésben más világversenyeken (pl. Ázsiai Játékok). Ezért a Target Olympic Podium Scheme (TOPS) programot kiterjesztették a sakkra is.

A Mission Olympic Cell (MOC) felügyelete alatt álló program biztosítja azt a professzionális hátteret, amely korábban elképzelhetetlen volt az indiai sakkban. Ez a támogatási rendszer lehetővé teszi, hogy a játékosok kizárólag a felkészülésre koncentráljanak, anélkül hogy anyagi gondokkal kellene küzdeniük.