Az indiai sakk globális felemelkedése, amelyet a „super-nagymesterek" aranygenerációjának – D. Gukesh, R. Praggnanandhaa és Arjun Erigaisi – megjelenése fémjelez, nem a véletlen műve, hanem egy többértégi, rendkívül strukturált ösztönzőrendszer eredménye. Jelen jelentés kimerítő részletességgel elemzi az indiai sakkozók számára elérhető pénzügyi, infrastrukturális és oktatási támogatási mechanizmusokat, a kora gyermekkortól (U7 kategóriák) egészen az elit nagymesteri szintig. A kutatás rávilágít arra, hogy India miként alakította át a sakkot egyéni sportágából rendszerszintű nemzeti projektté, ahol a kockázatokat az állami és vállalati szektor beavatkozással minimalizálják a családok számára.

Az elemzés négy elsődleges támogatási pillért azonosít:

(1) A központi kormányzat kezdeményezései az Ifjúsági és Sportminisztérium (MYAS) és az Indiai Sporthatóság (SAI) irányításával, különös tekintettel a Target Olympic Podium Scheme (TOPS) és a Khelo India programokra;

(2) Az All India Chess Federation (AICF) „One India One Chess" ütterve, amely közvetlen készpénzes ösztöndíjakat vezetett be a junior játékosok számára;

(3) A közszféra vállalatainak (PSU-k), különösen az Indiai Vasútának és az olajipari óriásoknak (IOCL, ONGC) agresszív patronálása, amelyek foglalkoztatási biztonságot és ösztöndíjakat nyújtanak; valamint

Míg a TOPS az elitet szolgálja ki, a Khelo India program az alap- és középszintű szinteket célozza meg. Célja a sportkultúra újjáélesztése iskolai és egyetemi szinten. A program keretében azonosított tehetséges játékosok éves szinten 6,28 millió rúpia (kb. 2,7 millió forint) pénzügyi támogatásban részesülnek. Ez az összeg fedezi az edzést, a felszerelést, a táplálkozást és a zsebpénz-juttatást.

A tehetségkutatás gyakran a Khelo India Ifjúsági Játékokon és a Khelo India Egyetemi Játékokon történik. A sakk esetében ez döntő hidat képez a 10–18 éves játékosok számára, akik talán még nem nagymesterek, de nemzeti szintű ígéretet mutatnak. Az ösztöndíj nem egyszeri juttatás, hanem negyedéves teljesítményértékeléshez kötött. A 2023–24-es pénzügyi évben csak a negyedik negyedévben több mint 2500 sportolót támogattak.

Az Indiai Sporthatóság (SAI) Nemzeti Kiválósági Központokat (NCOE) működtet az egész éves edzés biztosítására. Bár a sakk hagyományosan decentralizált volt, a játékosok magánakadémiákon edzettek, a SAI lépéseket tett a sakk integrálására az NCOE keretrendszerbe. Ezek a központok szállást, étkezést, világszínvonalú sporttudományi hátteret (fizioterápia, pszichológia) és táplálkozási tanácsadást nyújtanak.

Az All India Chess Federation (AICF), amelyet történelmileg adminisztratív testületként tartottak számon, finanszírozó ügynökségre alakult át új, „One India One Chess" elnevezésű, jövőbe mutató úttervével. A szövetség masszív, 65 millió rúpia (kb. 280 millió forint) összegű költségvetési előirányzatot jelentett be az ökoszisztéma támogatására, ami paradigmaváltást jelent abban, hogy a nemzeti szövetségek az egyéni sportolókat támogatják.

A 2024 júniusában elindított Top National Players Stipend Scheme (TNPSS) talán a legjelentősebb beavatkozás a junior sakk történetében Indiában. Közvetlenül kezeli a fiatal játékosok körében tapasztalható lemorzsolódás pénzügyi okait. A program célcsoportja az Under-7-től az Under-19-es korosztályig terjed, biztosítva, hogy a támogatás már kora gyermekkortól elérhető legyen.

A TNPSS stratégiai jelentősége abban rejlik, hogy a „hiányzó középréteget" finanszírozza. Míg a vállalati szponzorok a nagymestereket keresik, a TNPSS a 8 éves Nemzeti Iskolai Bajnokot vagy a 12 éves állami győztest támogatja. A program konkrét kedvezményezetteket is megnevez, validálva a gyermekkorból induló ösztönzők meglétét. Például az U7-es kategóriában Devanarayanan Kalliyath és Aaranya R, míg az U9-esben Nidhish Shyamal és Kiyanna Parishaar részesültek támogatásban.